Kérdés:

A gyülekezetünkben a „kenyértörés” kifejezést használják.

Szerintem sokkal jobban kifejezi az „úrvacsora” kifejezés az Úr Jézus testével és vérével való közösséget.

Mi az oka annak, hogy nem ezt használják ebben a gyülekezetben?

(Az meglehet, hogy más gyülekezetekbe járó emberek nem kellő komolysággal élnek vele. De emiatt nem lenne szükséges, hogy eltérjünk egy kifejezéstől. Vagy amiatt, mert mi tiszteletből akarunk az elődeink nyomdokain haladni).

Válasz:

A kérdező tehát jobbnak, igei szempontból kifejezőbbnek tartja az „úrvacsora” kifejezést, mint a „kenyértörést”. A kérdésében elmondja, hogy szerinte miért használjuk a gyülekezetben inkább a „kenyértörés”-t:

Vagy azért, mert „más gyülekezetekbe járó emberek nem kellő komolysággal élnek vele.”, mármint az úrvacsorával. De ezt nem látja elegendő indoknak.

Vagy azért, mert „tiszteletből akarunk az elődeink nyomdokain haladni”. Elődeink is ezt használták, és az irántuk való tiszteletből használjuk ezt mi is.

Az egyik feltételezett ok sem felel meg a valóságnak.

A Biblia mind a két kifejezést használja.

Az úrvacsorára egyetlen példát tudok: 1Kor 11:20 Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés.

A kenyér megtörésére viszont nagyon sok példa van. Az utolsó vacsorakor is ezt a kifejezést használja az Ige: Máté 26:26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. Maga a vacsora még a Törvény szerint folyt. El kellett fogyasztani a páskabárányt. Ennek a vacsorának a végén vette Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak. Ebből az látszik, hogy éppen a „vacsora” kifejezés nem illik arra, amit az Úr tett a kenyér megtörésével, mert akkor már túl voltak a vacsorán. (Pál apostol az előbb idézett helyen (1Kor 11:20 Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés.) éppen a rosszallását fejezi ki, hogy a korinthusi gyülekezetben az utolsó vacsora példája nyomán gyakorolt közös étkezés nem méltó az Úrhoz, mert az 1Kor 11:21 szerint: ki-ki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.

Egyébként az úrvacsorának fordított szó „étkezést” jelent. Lehet reggeli, ebéd, vacsora. Csia „az Úrnak szentelt ebéd”-nek fordítja. Úgy gondolom, azért fordították vacsorának, mert az Úr Jézus a pászkavacsora, a „széderest” után törte meg a kenyeret. Ezek után Pál apostol is a kenyér megtöréséről beszél: 1Kor 11:23-24 Mert én az Úrtól vettem, amit nektek előtökbe is adtam, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, és hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Apcs 2:42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (Nem úrvacsorát említ!)

Apcs 2:46 És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret...

Luk 24,35: És ezek [az emmausi tanítványok] is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről (= megtöréséről).

Az Úr két kiemelkedő alkalommal törte meg a kenyeret. 1. Az ötezer megvendégelésekor. Luk 9,16: Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé (= megtöré). E sokaságnak, akik ettek a kenyerekből, azt mondta: Ján 6,51: Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.

2. Az utolsó vacsorán. Máté 26:26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré (itt helyesen van!), és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

Megjegyzem, hogy akkor a kenyér lapos volt, és nem késsel vágták, hanem törtek belőle. Pl. amikor Pál apostolék hajótörést szenvedtek, és már az emberek 14. napja nem ettek, Pál intette őket, hogy egyenek. Apcs 27:35 -36 Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, kezde enni. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.

Összefoglalva:

Az Ige alapján azt mondhatjuk, hogy nem az úrvacsora, hanem a kenyértörés, a kenyér megtörése kifejezés az, ami helyes, amit az Ige használ az Úr halálára való megemlékezéskor. Ezért ezt használjuk mi is, nem az úrvacsorát. - Ω –